Budaörsön lényegében már nem létezik az a fogalom, hogy „sor” Adott a világ legnagyobb sportszerforgalmazója, amely a rendelkezésére álló nemzetközi megoldások helyett egyre több országban a Laurel saját fejlesztéseire támaszkodik. A vállalat hazai áruházaiban közben olyan átfogó kasszazóna-automatizációs projekt zajlott le, amely a komplett magyar retailszektorban is egyedülálló. Ennek hátteréről beszélgettünk Fekete Leventével, a Decathlon Magyarország kereskedelmi igazgatójával.
– A gazdaság berkein belül egyre többen kongatják a vészharangokat, miközben a Decathlon még feljebb kapcsol a beruházásokkal. Tudatos stratégia ez a fajta „bajban való előremenekülés”? – Bajról szerencsére nálunk nincs szó. Az igaz, hogy érzékelünk némi lassulást a növekedésben, ezzel együtt történetünk legjobb évét zártuk tavaly. Egészséges a cég, és abban hiszünk, hogy a digitalizációra, a vásárlói élmény fokozására és a hatékonyság javítására folyamatosan költenünk kell, hogy az is maradjon. – Ennek egyik legfontosabb lépcsőfoka az áruházi kasszazónák fokozatos automatizálása. Mi hívta életre ezt a törekvést? – Onnan kezdeném, hogy mi nem „sima” bolti dolgozókat foglalkoztatunk, hanem sporttanácsadókat, akiknek fontos feladatuk a vásárlókkal való interakció, a direkt eladás is. Jó pár éve volt egy nemzetközi kutatásunk, amiből kiderült, hogy a kollégák átlagosan csak a munkaidejük 20%-át tudják erre fordítani, a többi órájukat felemészti a kasszázás, az árufeltöltés, a polcrendezés vagy az adminisztráció. Nyilvánvaló volt, hogy ezen az arányon javítani kell. Megnéztük, hogy mik azok a tevékenységek, amiknek nincs valódi hozzáadott értékük, sok időt vesznek el és jól automatizálhatóak. Az egész metszetében pedig a kasszázást találtuk. – Milyen út vezetett az első laureles önkiszolgáló kasszák 2021-es telepítésétől odáig, hogy mostanra teljesen eltűntek a hagyományos pénztárak a hazai Decathlonokból? – A nagyobb áruházainkban már az első bevezetésekkel rengeteg hasznos munkaerőt tudtunk visszaadni az eladótérnek, a kisebb boltjainkban azonban, az eleve alacsony létszámok miatt, nem tudtunk akkora előrelépést elérni. Akkor dolgoztuk ki a Laurellel közösen az ötletet: mi lenne, ha teljesen automatizálnánk a kasszazónákat? Ezt a szintén általuk biztosított készpénzkezelő modulok beszerelésével lehetővé is tettük, így tavaly májusban Tatabányán elindult az első 100%-ban önkiszolgáló kasszákra építő üzletünk. Ősszel a „zászlóshajónk”, Budaörs is beállt a sorba, majd fokozatosan következett az összes többi helyszín. Idén év elejétől havonta átlagosan 4-5 áruházat állítottunk át, így végül májusban mindenhol elkezdődött az új időszámítás. – Mik a projekt eddigi tapasztalatai? – Szerintem az, hogy folyamatosan terjesztettük ki a technológiát, magáért beszél! Az egyik legfőbb pozitívum, hogy a kasszazónát felügyelő asszisztens is oda tud lépni a vásárlókhoz, társalog velük, ezáltal ez is egy valós hozzáadott értékkel bíró, kereskedelmi pozíció lett. Kezdetben egyébként azt kértük mindenkitől, legyen ott 2-3 munkatárs, és ha már majdnem minden vásárlónak ismerősek az eszközök, levehetjük a létszámot 1 főre. Mégiscsak az első hipermarket vagyunk, aki meglépte ezt, szóval eleinte inkább menjünk biztosra. – Milyenek a vásárlói visszajelzések? – Végeztünk egy meglehetősen nagy mintás, 850 fős kutatást, amiből az derült ki, hogy a vevőink 93%-a elégedett a teljesen önkiszolgálóvá alakult kasszazónánkkal. Ráadásul a fennmaradó 7% többségének sem magukkal a kasszákkal vagy a szoftverrel volt problémájuk, hanem például olyasmiket említettek, hogy rajta maradt a terméken a csipogó. Összességében tehát elenyésző azok aránya, akiknek nem tetszik ez a megoldás, és biztos vagyok benne, hogy idővel még kevesebben lesznek ilyenek. Természetesen azóta is folyamatosan monitorozzuk a véleményeket és kezeljük az esetleges kritikákat. Ilyen szempontból elég jó helyzetben vagyunk, hiszen a mindenki által jól ismert „miért én dolgozzak a kasszás helyett?” panasz élét mi a modern RFID-technológia segítségével elég jól el tudjuk venni: nálunk tényleg elég csak bedobni egy kádba a termékeket a beolvasáshoz. Tegyük hozzá, a negatív visszajelzések mögött gyakran az áll, hogy a vásárló a gépek helyett emberi kapcsolatot vár el. Márpedig a teljes önkiszolgálókassza-projektünk lényegében éppen ezt támogatja, csak a „helyszín” változik. Így ugyanis a sporttermékek közelében tudunk jóval több személyes interakciót teremteni, ami a vevőink számára is előnyösebb. – Egyéb téren is azt hozta eddig a beruházás, amire számítottak? – Igen, sőt, nyugodtan mondhatom, hogy dolgozói oldalról talán még kicsit pozitívabb is a kép annál, amit reméltünk. Mindenkitől kifejezetten kedvező visszajelzések érkeznek, a kollégák is jól érzik magukat ebben az új rendszerben. Ehhez hozzájárult az is, hogy a dolgozóinkat folyamatosan támogattuk az átállás ideje alatt, de a Decathlon eleve egy rugalmas csapat, amely mindig gyorsan és jól tud reagálni a változásokra. Az eddigiek alapján pedig a számok is az előzetesen kalkuláltak szerint alakulnak, azaz a gyakorlatban is igazolódni látszik a stratégiánk helyessége. – Említette, hogy első nagy szereplőként vágtak bele itthon a kasszazóna teljes automatizálásába. Vajon a versenytársak most árgus szemekkel figyelik az eredményeket? – El tudom képzelni, igen. De lekövetni azért nem lesz olyan egyszerű minket. Az RFID-címkés megoldással igazi „wow”-élményt adunk a vevőinknek, ami belátható ideig szerintem még versenyelőnynek számít majd. Az átálláskor pedig Budaörsön például megszűnt az a fogalom, hogy „sor”, és azóta is legfeljebb egy nagyon forgalmas nap csúcsidőszakában kell számolni némi várakozási idővel. Ezek kiváló alapot adnak piacvezető pozíciónk megőrzéséhez – persze ettől függetlenül a jövőben sem fogunk hátradőlni!
– Milyen konkrét tervek vannak innovációs téren? – Külföldi Decathlonokban már használják az úgynevezett Pay&Go-rendszert, aminek segítségével az eladótérben, a munkatársainknál lévő mobileszközökön is lehet érintéssel fizetni. Ezt mi is be fogjuk vezetni, igaz, legkorábban is csak jövőre. Tudni kell ugyanis, hogy ezzel a lehetőséggel a vállalat németországi áruházaiban is egyelőre csak a vásárlók 2-3%-a él, úgyhogy nincs okunk kapkodni. Várhatóan idén év végén mérjük majd fel ennek az innovációnak a várható megtérülési rátáit, és ez alapján döntünk az ütemezésről. Addig pedig a már most is jól működő önkiszolgáló kasszazónákból kell kihoznunk azt a hatalmas potenciált, ami bennük van. – Ilyen téren milyen feladatok vannak még hátra? – Az ilyenkor szokásos finomhangolások mellett elkezdtünk dolgozni azon is, hogy idővel minden egyes termékünkre felkerülhessenek az RFID azonosítók. Az arány most 95% körül van, főleg a helyi beszállítóinktól érkező kisebb árucikkek, így például energiaszeletek vagy épp a horgász osztály egyes kellékei jelentik a kivételt, ezeknél kezelői beavatkozás szükséges a kasszánál. Az egyeztetések alapján az érintett partnereink kétharmada hajlandó lenne adaptálni ezt a technológiát, ami újabb nagy lépés lenne a teljesen zökkenőmentes fizetés felé. Ez pedig csak 1 azok közül az ötleteink közül, amikkel a hatékonyság és a vásárlási élmény növelése terén még tovább lehet majd lépni. – Ezekben a bizonyos továbblépésekben is támaszkodnak majd a Laurelre? – Mindenképpen, hiszen mi is sokra tartjuk ezt az együttműködést. Hogy egy példát is mondjak, az önkiszolgáló kasszák készpénzkezelő moduljait 3 hónapos tesztnek akartuk alávetni, mielőtt letesszük mellettük a voksunkat. Viszont, ha kivártuk volna a megrendeléssel ezt a 3 hónapot, akkor a megnövekedett gyártási és szállítási idők miatt biztosan nem tudtunk volna októberben indulni a teljesen automata kasszazónával Budaörsön, pedig ez határozott célunk volt. A Laurel a dilemma feloldásaként még a megrendelésünk véglegesítése előtt beszerezte a számunkra szükséges eszközöket, ezért a bizalomért pedig köszönettel tartozunk. De említhetném a cég mindig magas színvonalú személyre szabott megoldásait is: a kasszafolyamataink elemzésére például fejlesztettek egy egyedi felületet, ahol minden releváns adat nyomon követhető, ami nagyban megkönnyíti a döntéseket. – A Laurel hagyományos, illetve önkiszolgáló kasszái mostanra 6 külföldi ország Decathlonjaiban is ott vannak. Jelent ez Önöknek a teljes vállalaton belül egyfajta elismerést, egyben jó visszaigazolását annak, hogy jó döntés volt a rendelkezésre álló nemzetközi IT-megoldások helyett egy magyar cég fejlesztéseit választani? – Igen, érzékelhető presztízsnövekedés az irányunkban. Ha a francia központtal beszélek a kasszákkal kapcsolatban, és mondom, hogy „Laurel”, rögtön tudják, kikről van szó. Felkerültek a Decathlon nagy térképére. Egyébként nemrégiben fogalmazódott meg egy új irányvonal a vezetés részéről, hogy a mostani, lényegében teljesen különálló működés helyett legyen szorosabb együttműködés az egyes országok vállalatai közt. A mi helyzetünk ebből a szempontból is jó, mert Magyarország már egy „érett” piac a régióban, és ez az informatikai megoldásokra kiváltképp igaz. El tudom képzelni, hogy akár az egész kasszafolyamatot innen irányítsuk, a Laurel, mint egyre több piacon ismerős, magyar cég vezetésével.